Sebián-Petrovszki László:
Az Ombudsmannak azonnal le kell mondania!

Sebián-Petrovszki László, a Sokszínű Magyarországért elnökségi tagja november 27-én hétfőn az Ombudsman éves beszámolójának vitáján vett részt a képviselői csoport és a Demokratikus Koalíció képviseletében. Kozma Ákos alapjogi biztos nem végzi hatásosan és függetlenül a feladatát, nem védi meg az emberi jogokat Magyarországon, így azonnal le kellene mondania, ha lenne benne egy kis kötelességérzet!

Képviselői Csoportunk a „LÉPJ FEL” – közösen az iskolai bántalmazás ellen kampányában külön hangsúlyt fektet az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) visszaállítására, ugyanis az egy olyan intézmény volt, mely 2021-ig viszonylagos függetlenséggel egy hatékony eszköznek bizonyult a kormány által elkövetett emberi jogi vétségek igazságszolgáltatására.

Ugyan nem meglepő tehát, hogy a kormánypártok beszántották az EBH-t is, azt beolvasztották az Ombudsman Hivatala alá egy főosztályként – ahol azóta leminősítették ezt az intézményt, s ahol egyetlen egy LMBTQ-specifikus üggyel sem foglalkoznak.

A 2022-es évben Kozma Ákosnak fontosabb volt a Boráros téri hangosbemondó zajszintjét mérni és szabályozni, mint egy közel félmillió magyar állampolgár mindennapjait érintő, teljesen homofób törvényt megvizsgálni, vagy csak kivizsgálni azokat az eseteket, melyeket benyújtottak neki.

Ha érdekel, hogy mivel nem foglalkozik Kozma Ákos, ami a munkája lenne, látogasd meg az alábbi weboldalt: https://www.valaszoltekozmaakos.hu/ – segítünk, Kozma Ákos NEM válaszolt.

A felszólalás teljes leirata itt olvasható:

Az ombudsman éves beszámolóját tárgyaljuk most, tehát többedjére fordul az elő, hogy tulajdonképpen ugyanebben a felállásban, ugyanezekkel a képviselőtársaimmal, illetve az ombudsman jelenlétében vitatjuk azt meg, hogy egy adott évben a korábbi évben hogyan és mint működött az ombudsmani hivatal. A korábbi évekhez hasonlóan én idén is hosszan fogom sorolni a kritikáimat, de ez nem fogja meglepetésként érni Ombudsman urat, mert hogy néhány hónappal ezelőtt az igazságügyi bizottság ülésén ugyanezt tettem, és azok a kritikák ma is létezőek, valósak, meg nem válaszoltak, és természetesen a jelentés továbbra is hibás azokon a részeken.Kezdeném azzal az alapvetéssel, hogy hogyan viszonyul a Demokratikus Koalíció, illetve jómagam az ombudsmani hivatal jelenlegi működéséhez, illetve Kozma Ákos személyéhez. Az a határozott véleményünk, hogy Kozma Ákossal az ombudsmani hivatal betagozódott a Fidesznek a hatalomgyakorlási módszerébe és rendszerébe, vagyis egy eleme lett annak a helyzetnek, miszerint a Fidesz 2010 után a saját kormányzati mozgásterét kitágítandó elfoglalta, hadd használjam ezt a szót, elfoglalta azokat a hatóságokat, hivatalokat, szervezeteket, amelyek egyébként arra szolgáltak volna, hogy ellenőrizzék a végrehajtó hatalmat. Ha úgy tetszik, függetlennek kellett volna maradniuk, ilyen az Állami Számvevőszék, ilyen a Kúria és sorolhatnánk ezeket. Ebbe betagozódott az ombudsmani hivatal Kozma Ákos személyével. És ezt nem csak azért mondom, merthogy ugye ön az Igazságügyi Minisztériumban miniszteri kabinetfőnök volt az első Orbán-kormány idején, tehát kormányzati szinten is megjelent ön korábban, mint a Fidesz-kormány résztvevője, hanem azért is, mert az ön egész tevékenysége, ami ebből a jelentésből kiderül, az ön egész nyilvánosságban való szerepvállalása mind ebbe az irányba mutat. Hogy csak egyetlen egyet, egyfajta nulladik lépésként idézzek Öntől. Önnek azt sikerült mondania, idézze Magyarország modern demokratikus jogállam. Na most, ha ön a jogsértések első számú üldözője képes a mai Magyarországot egyfelől demokratikusnak, másfelől meg jogállamnak titulálni, akkor két eshetőség van ön vagy vak, és nem látja azokat a társadalmi folyamatokat, amit egyébként a kormány önt arra a helyre rakó kormány okoz, vagy egész konkrétan pontosan tudja, hogy mi zajlik ebben az országban, csak éppenséggel ön hallgat és nem vesz részt tevékenyen, amikor fel kell lépni ezekben a jogsértésekben, akkor viszont jogosan mondom azt, hogy a Fidesz-kormány akaratának a kiszolgálója ön, tisztelt Kozma Ákos. Menjünk bele a részletekbe, már csak azért is, mert az önbeszéde, meg utána a fideszes képviselőtársam hozzászólása alatt volt egy olyan érzésem, mintha nem ugyanazt a jelentést olvasnánk, vagy legalábbis a jelentés köszönő viszonyban nincs a valósággal.

Kezdjük a nemzetközi megítéléssel. Ön hosszan sorolta, hogy melyik nemzetközi partnerével milyen jó kapcsolatot ápol. Konkrétan azt jegyzeteltem le az ön beszédében, hogy széles körű nemzetközi reputációja van önnek, illetve a hivatalának. Na most ehhez képest 2022-ben leminősítette önt a magyar ombudsmani működés, a Magyar Ombudsmani Hivatalt az ombudsmanok nemzetközi szervezete hadd hívjam így, egészen pontosan a Nemzeti Emberi Jogok Jogi Intézmények Világszövetsége, A, minősítésből B minősítésűvé változtatta a magyar ombudsmani szervezetnek a működését. Ez azon túl, hogy presztízsveszteség, azon túl, hogy a kispadra ültettek minket, illetve hát önt. Ez azt is jelenti a gyakorlatban, hogy csak megfigyelőként vehet részt az ENSZ egyébként legfontosabb emberjogi testülete, az Emberi Jogi Tanács ülései, nincs felszólalási vagy szavazati joga. A lefokozás veszélye egyébként már akkor régóta lebegett az ön feje felett. Jelezte ez a szervezet többször, hogy aggályos az ő működése, vagy nem akar tenni, vagy nem tudott tenni ez ellen semmit, de a lényeg az, hogy megtörtént a lefokozás. Mi volt az indoka ennek a lefokozásnak. A függetlenség elvesztése, hogy egy fogalommal illessem ezt. Az akkreditációt felülbíráló nemzetközi testület vizsgálata szerint például a függetlenség elvesztése nyilvánul meg abban, hogy nem foglalkozott, nem foglalkozik megfelelően az emberjogi problémákkal, a sérülékeny kisebbségek védelmével, különösen beleértve az LMBTQ közösség tagjait érő jogsértéseket, nem emelte fel szavát a civil szervezeteket ért kormányzati irányból érkező jogsértések ellen, a sajtószabadságot korlátozó intézkedések ellen, vagy a bíróságok függetlenségét csorbító kormányzati lépések ellen sem, és számos, egyébként politikailag érzékeny és aktuális kérdésben akkor sem fordult az Alkotmánybírósághoz, amihez joga lett volna, hogyha a jogsértés nyilvánvaló volt. Na, ez az óriási nagy nemzetközi reputáció, amire ő nagyon büszke, még itt a pulpitusról is elmondva. Mi történik egyébként a munkájában? Azt sorolta, hogy hány és milyen jelentést, közleményt, állásfoglalást adott ki, azonban ezek soha nem tartalmazzák azt, hogy valójában hányszor oldotta meg a problémát, amit az állampolgárok felvetettek. Valójában ezek a statisztikák nem alkalmasak arra, hogy valós képet kapjunk a hivatal, illetve az ön működéséről. De nemcsak a mennyiségéről, már hogy a kiadott ilyen-olyan jelentések mennyiségéről van szó, és nem csak ez a probléma, hanem a feldolgozott ügyeknek a fajsúlya is sok esetben elmarad a korábbi, akár 5-10 évvel ezelőtti működéstől. Mondok egy példát. Ez megint csak nem újdonságként fog hatni Kozma Ákosra, hiszen a bizottsági ülésen is ezt hoztam példának. Foglalkozott a HÉV Boráros téri hangos bemondójának hangerejével, és hogy ez kiket és hogy sért, milyen jogában. És ez bizonyára az ott élőknek egyébként fontos. Na, de ennek az ügynek a társadalmi fontosságánál 5-10-20 olyan ügyet tudnánk mondani itt és most kapásból, amelyik több embert érint, nagyobb súlyú, nagyobb társadalmi réteg szenvedett sérelmet, és amelyekben egyébként az ombudsman meg sem szólalt és nem is intézkedett. A jogalkotás, illetve a közélet homlokterébe kerülő kérdésekben évek óta semmi érdemi hozzáfűznivalója nincs önnek, tisztelt Kozma Ákos, és hogyha mégis van, abban sincsen köszönet. Mondok példát. Amikor a tanároknak idén tavasszal a tanárok sztrájkjogát csorbító rendelete a kormánynak felmerült, hogy ennek mi a megítélése vajon ez jogszerű vagy sem, akkor az ombudsman sietett leszögezni, hogy ez rendben van, és ezt a kormány megteheti, és a sztrájkjog elszenvedőiről értekezett nyilvánosan. De hasonlóan járt el, amikor a szülőket igyekezett lebeszélni, hogy támogassák a tanároknak a sztrájkját. Tehát amikor a politikailag homloktérbe kerülő ügyben mégiscsak megnyilatkozik Ön, akkor természetesen a kormánnyal azonos szelet fújva, együtt cselekve nyilvánul meg.

Egy szava nem volt az LMBTQ emberek elleni kormányzati gyűlöletkampányról, a pedofíliát a homoszexualitással összemosó homofób törvényről semmilyen beadvány nem született semmilyen nyilvános nyilatkozatot nem tett. A beszámolója egyetlen egy része nem szól erről, pedig ebben az időszakban történtek. Itt jegyzem meg, hogy létezik az az elhíresült oldal, egyetlen egy állami vagy kormányzati tisztségviselő nem viselkedhet ezzel. A válaszolt-e Kozma Ákos.hu, ahová civilek összegyűjtik azokat az ügyeket, amelyek elindulnak, amiben állampolgárok írnak önnek, majd semmi nem történik, vagy maximum egy technikai választ kapnak, hogy igen, az ügye beérkezett. Ez egy nagyon tanulságos honlap, javaslom mindenkinek elolvasni.Ejtsünk egy szót, mert ön is megtette az Egyenlő Bánásmód Hatóságról, illetve az oda tartozó ügyekről. Ugye mit, mi ennek a sztorinak a lényege? A Fidesz beszántotta az Egyenlő Bánásmód Hatóságot azért, mert ez volt, ez maradt az egyedüli olyan hatóság, amelyik nyilvánosan szembement azzal a kormányzati akarattal, amely kipécézett magának bizonyos társadalmi csoportokat, és azokat hátrányos jogi helyzetbe hozott például az LMBTQ közösséget. Ezt úgy tette meg a Fidesz és a kormányzat, hogy ön alá, tehát az ombudsmani hivatal alá besorolta ezeket az ügyeket. Az volt a kimondott érv, nyilvános kimondott érv, hogy így lesz hatékony az egyenlő bánásmód érvényesítése. Nem találni ebben az országban olyan érintettet, egyenlő bánásmód kapcsán érintettet, a területen dolgozó civil szervezetet, ügyvédet, bárkit, akinek rálátása van erre az ügyre, aki azt mondaná, hogy ez a mintegy két éve megtörtént változás, ez jó és hatékony és előnyös volt ezeknek az ügyeknek az érdekében. Nem volt az, abból a szempontból viszont hatékony volt, hogy önök évekig, nem tudom, ma igaz-e, évekig ki nem nevezték ennek a főigazgatóságnak a vezetőjét. A honlapon elérhetetlenné tették a korábbi jelentéseket, tehát próbálták, és ő próbálta elhallgattatni ezeket az ügyeket, és az történt, amit tudunk, hogy szokott történni államigazgatásban, ha kiemelten akarsz kezelni egy ügyet, akkor külön minisztériumot hozol rá, külön hivatalt, hatóságot hozol rá, ha ellenben el akarod fektetni az ügyeket, akkor be kell raknod valamelyik más alá, lehetőleg úgy, hogy ne is látszódjon, hogy létezik. Ez történt az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyekkel. Dicséretes az, nézzük, akkor mit csinál ön, hogyha arról beszéltem, hogy mit nem csinált. Dicséretes az, hogy egyébként gyermekvédelemmel foglalkozott, az ukrán háború elől menekülőkkel foglalkozott. Ez mind egyébként jó és fontos dolog, csakhogy az ön munkájának a derékhada nem ez lenne. És nem is ez volt korábban, ez az ön új szerepértelmezéséből fakad. A területi irodáknak a megnyitásáról is hadd mondjak két mondatot, hiszen ön ezt nagy sikertörténetként adja el, de ugye ne felejtsük el, hogy mi helyett jöttek létre a területi irodák. Az ügyvédek, egyébként az egyenlő bánásmód hatósággal kapcsolatban álló ügyvédek helyett az ügyvédek hálózata, segítő hálózata helyett hozta létre ezt a területi irodahálózatot, mondja ön, hogy nemzetközi viszonyban is újdonság. Persze, mert nemzetközi viszonyban az ombudsmanok inkább segítenek az embereknek a problémáiban, meg a jogsértéseiben, nem pedig abba ölik a pénzt és energiát, hogy irodákat hozzanak létre, ott embereket ültessenek, és azt remélik, hogy ezzel lesz megoldva az ügy. Erre majd most azt fogja mondani, hogy persze, de hát hány ügyet vettek föl ezekben az irodákban, persze. És hányat oldottak meg? Hány lett ebből sikeres? Hány az, amire azt tudjuk mondani, hogy valóban segítettek az embereknek a problémák megoldásában? Erre nem tudna semmiféle sikerjelentést írni, vagy hogyha igen, az hazugsággal lenne tele.

A jelentésben találunk arra is utalást, ön is most itt elmondta, hogy például ön és a kollégái gyermekotthonokat újítanak fel, és a jelentésben még a laminált padlóról is beszél, ami hát nagyon szép és tisztességes, becsületes, karitatív tevékenység tud lenni, csak önnek nem ez a feladata. Önnek és a hivatalnak a jogvédelem a feladata az, hogy az önhöz forduló állampolgárokat, akik úgy érzik, hogy sérült az ilyen-olyan-amolyan állampolgári joga, emberi joga azokat megvédi, azokat segíti, azoknak az ügyeiben megoldást nyújt. Bocsásson meg, de nem az a feladata, hogy ön egyébként laminált padlót fektessen le gyermekotthonokban, bármennyire is az egyébként egy dicsérendő karitatív feladat. Amikor a gyermekvédelemről még egy mondatot, hogyhogy nem akkor került a tevékenységének homlokterébe a gyermekvédelem, amikor a kormányzat is a gyermekvédelmet állította a politikai tevékenységének az egyik fókuszába. Tudjuk, hogy miért volt ez? Azért, mert Kaleta Gábor pedofil ügyei olyan hatalmas felháborodást keltettek, hogy intézkedést követelt széles körben az állampolgárok közege. Erre azonban a Fidesz az LMBTQ közösséget találta meg céltáblának, és úgy fordította az egész kérdést, a konkrét törvényt is, hogy valójában a pedofilellenes küzdelemből egyfajta LMBTQ közösség elleni kormányzati hecckampány indult. Ön ebbe bekapcsolódott azzal a helyzettel bekapcsolódott, hogy ön rácsatlakozott erre a bizonyos tevékenységre, ami önmagában mondom, jó és szép és dicsérendő lenne, ha egyébként a gyermekvédelem fontos és jó szerepet kapna a kormányzatban, de nem ilyen politikai keretrendszerben.

Summa summarum, azt kell mondanom erre a beszámolóra, nem az a kérdés, hogy ezt a DK egyébként elfogadja, vagy nem elfogadja, a DK az ön lemondását követeli, és az Egyenlő Bánásmód Hatóság visszaállítását, újra megalapozását követeli, és nyújtottunk be erről törvényjavaslatot. Tehát ebben a konkrét javaslat kapcsán nem tudok mást mondani, hogy ezt mi nem fogjuk megszavazni. Köszönöm szépen.