Ivák Bence:
Tele voltam szorongással iskolai éveim alatt.

Hogyha visszagondolok az általános iskolás éveimre, akkor az jut az eszembe, hogy tele voltam szorongással, tele voltam félelmekkel és bénának éreztem magam.

Ennek okán én próbáltam a leghangosabb lenni, ezért rendre a szelektív hulladékgyűjtőben végeztem fejjel lefelé, vagy éppen bezárva a vécébe. Mondanom sem kell, hogy nem ez volt a legjobb érzés a Földön. Azt gondoltam, hogy nagyon értéktelen vagyok, nagyon pici vagyok, nagyon béna vagyok, és az nem oké, hogy csak én érzem így magam, érezze más is magát így, hogyha ez a világ rendje. És találtam egy srácot, akiről azt gondoltam, hogy ő még bénább nálam.

Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem volt nálam bénább, nem létezik ilyen, hogy valaki béna vagy nem béna. Csak ezt akkor még nem tudtam, és az összes szorongásomat és frusztrációmat egy az egyben ráfordítottam. Körülbelül egy évvel ezelőtt írtam neki egy üzenetet, és bocsánatot kértem tőle a viselkedésemért.

Azt gondolom, hogy amire nekem szükségem lett volna, hogy ezt ne tegyem, mert egyáltalán nem oké, hogy én így viselkedtem. Az néhány kérdés, hogy igazából Bence hogy vagy? Mi bánt? Valójában miért viselkedsz így?

Szerintem érdemes ezeket a kérdéseket feltenni, szerintem érdemes egymásra figyelnünk, és senki ne bántson senkit.