Az Országgyűlés Kulturális Bizottsága június 5-én tárgyalta Dóró Dóra független képviselő Országgyűlési Határozati Javaslatának tárgysorozatba vételét. Ez az a H/5469-es beadvány, amely a Melegség és megismerés programot próbálta törvényhozási eszközökkel ellehetetleníteni.
Maga a program immár 18 éve megy, jelenleg a Labrisz és a Szimpozion közösen tartják a képzéseket, hatalmas munkával, odaadással és precíz szakmai feltételek mellett.
A bizottság a Határozati Javaslatot 2 igen, 3 nem és 9 tartózkodással NEM vette tárgysorozatba.
Az LMBTQ Facebook oldalakon megjelent információkkal ellentétben viszont itt igazán nem arról van szó, hogy az országgyűlés leszavazta a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselőjének homofób javaslatát.
Először is érdemes tudni, hogy Dúró Dóra független országgyűlési képviselő. A Mi Hazánk Mozgalomnak nincs képviselője a parlamentben, hiszen nem is indultak a választáson. Az, hogy Dúró egyébként tagja a pártnak, az a beadvány szempontjából lényegtelen, mert azt független képviselőként jegyzi.
Másrészt a parlamentben (az országgyűlésben) semmilyen szavazás nem volt a Határozati Javaslatról. A különböző előterjesztések (törvényjavaslat, módosító, határozati javaslat stb.) ugyanis nem kerülnek egyből az országgyűlés elé. Azokat a Házelnök előbb bizottság vagy bizottságok elé utalja, hogy azok megvizsgálják azt. A bizottság pedig dönt, hogy a beadvány érdemes e arra, hogy tárgysorozatba vegyék, tehát tárgyalja-e egyáltalán azt az országgyűlés. A bizottság erről szavazott és a Határozati Javaslat nem kerül tárgyalásra.
De ez nem jelenti azt, hogy egyéb, rafinált módon újabb és újabb próbálkozások nem lesznek ebben az ügyben. Ezért fontos tisztán látni, hogy itt nem törvényalkotásról, törvénymódosításról volt szó és nem a parlament szavazta le. Innentől kezdve számítani kell hasonlókra, sőt, akár törvénymódosítás beadására is.
Házi elemzőnk szerint az eset jól leköveti az aktuálpolitikát és nagyon jó példa a civil szervezetek és a politikai szervezetek közös munkájára
Várható volt ez a döntés?
Elsőre azt azért tudni kell, hogy a bizottság aznapi ülésének nem ez volt a csúcstémája. Az első napirendi pont – az MTA ügye – egy sokkal fontosabb, egy sokkal fajsúlyosabb dolog volt. Aznap nem erre az ügyre fokuszáltak a politikai szereplők. Elhiszem, hogy az LMBTQ társadalom tagjának, vagy a civil szervezetnek ez egy elsődleges ügy volt, de aznap a politikusok fejében más prioritást élvezett. És ezt el kell fogadni.
Válaszolva a kérdésedre, az várható volt, hogy nagy tüzet nem csinálnak ebből és szerintem várható volt a döntés is.
Miért?
Annak ellenére, hogy például az ellenzéki politikusok az első napirendi pontra voltak ráállva, becsülettel felkészültek. Egyértelműen látható volt, hogy a bizottság ellenzéki képviselői teljesen képben voltak az ügyben és megfelelő érveket sorakoztattak fel mellette. Ugyanígy a beterjesztés ellen felszólaló nem bizottsági-tag politikusok is jó érveklet hoztak ellene. Felszólalásaik egyértelműen hatottak a Fidesz képviselőkre és a vita azt rajzolta ki, hogy esély nincs a beterjesztés elfogadására. A kormánypárti fideszes képviselő is óvatos távolságtartással, de végül is a beterjesztés ellen beszélt.
Az aktuálpolitikai helyzet nagyjából előre kirajzolódott. A kormánypárti többség számára a téma kényes, ezért a lehető legtávolabb kívánnak maradni tőle. Nekik az érdekük azt kívánta, hogy ne kelljen állásfoglalást kialakítaniuk. Se mellette, se ellene. Ezért nem volt érdekükben, hogy az országgyűlés elé engedjék. A bizottságban pedig az erős ellenzéki érvekre bólogatva ugyan, de a tartózkodásukkal távolságot tudtak tartani. Számoltak és tudták, hogy a „nem”-ek győznek majd.
Más kérdés az, hogy nyomás alatt mi lenne a Fidesz álláspontja. Ezért is volt kissé veszélyes a civil szervezet felszólalási kérelme.
Veszélyes volt a felszólalás kérése?
Az ellenzék által elmondott, jól adagolt és tényszerű felszólalások elég hatást fejtettek ki. Az ennél harcosabb kiállás és/vagy a civilek felszólalása csak felesleges reklámot, felesleges publicitást adott volna egy olyan ügynek, amelyet a Fidesz és a KDNP csendben kívánt megúszni.
Tényleg csak azt tudom ismételni, hogy teljesen érthető a civil szervezetek hozzáállása az ügyben, ez a dolguk. De el kell fogadniuk, hogy a politikai színtér egy sokkal összetetteb dolog. Ott mások a prioritások és az ügyeknek lehetnek olyan finom kis árnyalatai, amit egy civil szervezet nem biztos, hogy felismer és jól kezel.
Nem mindig az a jó lépés, amit a civil szervezet saját „hatáskörében” vagy zsigerből lépni akar. Előfordulhat, hogy nem használ az ő közbelépésük. És nem azért, mert nem értenek hozzá, hanem nincs elég rutinjuk a politikai színtéren való lavírozáshoz és nem mindne esetben van a kezükben minden információ.
Félreértés ne essék. Az LMBTQ civil szervezetek nagyszerű munkát végeznek. Szenzációsak és minden tisztelet és dicséret megilleti őket a heroikus küzdelmükért. De ez a politika színtere.
A civil szervezetnek bíznia kell a politikusokban. Átadni a megfelelő információkat és hagyni, hogy azok tegyék a dolgukat. Könnyen lehet, hogy az esetleges felszólalásuk, az erőteljesebb kiállásuk csak feleslegesen emelte volna a vita publicitását, amire a Fidesz képviselőinek már egyértelmű állásfoglalással kellett volna reagálni. Az pedig inkább az igen szavazat lett volna.
Akkor nem volt megfelelő együttműködés?
De de de! Volt együttműködés. Szerintem a bizalom nem volt meg. Az ellenzéki politikusok fel voltak készülve erre a napirendi pontra. Odafigyeltek rá, pedig az ülésnek sokkal fontosabb témája is volt.
Megindult egy folyamat. A civil szervezeteknek volt kihez fordulniuk, amikor az ügyük politikai színtérre került át, az ellenzéki politikusoknak pedig volt kitől informálódniuk, hogy felépíthessék az ellenérveiket. Ahogy megbíztak a politikusok a kapott információkban, ugyanúgy a civil szervezetnek meg kell bíznia a politikusban, hogy majd ő beszél és majd megfelelően szavaz.
Mind a két oldalnak azt kell belátnia, hogy: íme, ez működik. Úgy tudtak eredményt elérni, hogy közben egyikük érdeke sem sérült.
Ezért mondom, hogy az eset az eset azt is jól példázza, hogy volt együttműködés. Csak a civilek nem hitték el, nem bíztak abban, hogy a politikusok ezt megoldják.
Ez most egy szerencsés eset volt, hiszen a kormánypárttal nem kellet nagyon szembe menni. Mi a jövő?
Először is nagyon fontos kitétel, hogy ezt a sikert sem a civil szervezetek sem pedig a politikai szereplők nem mutathatják be pusztán a saját sikerükként. Már lehet olvasni olyan közösségi posztokat, ahol egy kicsit túl van domborítva a civil szervezet hozzájárulása. Pedig ez egy közös siker volt. Ez tényleg nagyon fontos. Minkét oldal kommunikációjában meg kell jelennie, hogy a másik nélkül ez nem jött volna össze.
Sok ilyen apró példa kell, hogy a civil szervezet és a politikai szervezet együttműködik. Nem csak az LMBTQ területén, máshol is. Lesznek majd sikeres ügyek és lesznek majd totál bukások is.
A civileknek le kell vetkőzniük azt az ellenállásukat, hogy például az xy párt politikusai semmire sem jók és úgysem intéznek semmit. A politikusoknak pedig el kell fogadniuk, hogy bizonyos ügyekben a civil szervezetnél van a jó információ. Hiszen sok esetben ők közelebb állnak az adott társadalmi réteg tagjaihoz.
Szélesebb körben nézve pedig egy adott ügynél, vagy egy adott témában a civil szervezet és a politikai szervezet számára kijelölt mozgástér van, ahol ő hatékony tud lenni. És ennek a két területnek nagyon kicsi a közös metszete.
Egy civil szervezet ne akarjon politizálni, ne akarjon a politikai színtéren tartósan és erősen jelen lenni. Először is azonnal elveszti a hitelét, hiszen ahogy a neve is mutatja, pont attól civil, hogy nem lép fel a politika színpadára. Másrészről nincs elég rutinja benne és számos információ nem áll a rendelkezésére.
Egy politikai szervezet meg ne akarjon a civilek dolgába beleszólni, vagy tartósan átvenni az ő feladataikat. A politikusok sokkal távolabb állnak az adott társadalmi csoporttól és politikusok lépéseit pedig megkötik az aktuálpolitikai helyzet kényszerei.
Ezt tanulnunk kell még, de jó úton halad minkét fél.
Felhasznált kép: A bizottsági ülés | Kunhalmi Ágnes Facebook