Lengyelországban január 13-án egy támadó több késszúrással életveszélyesen megsebesítette Pawel Adamowiczot, Gdansk polgármesterét. Az egyik legismertebb lengyel ellenzéki politikus másnap belehalt sérüléseibe. A merénylet egy nyilvános, jótékonysági rendezvényen történt.
Pawel Adamowicz liberális politikus az ellenzéki Polgári Platform (PO) vezető alakja volt. Kíméletlenül bírálta a kormánypárt (PiS) tetteit, és folyamatosan a kirekesztés ellen politizált: nyíltan és hangosan állt ki az LMBT-csoportok és a menekültek jogai mellett.
A polgármesteri posztért a PO-ból kiválva, függetlenként indult, de maga mögött tudhatta korábbi pártja támogatását. A választást elsöprő fölénnyel nyerte. Egyike volt annak a tucatnyi polgármesternek, aki 2017-ben aláírta a „menekültek barátságos befogadásáról” szóló nyilatkozatot.
Jaroslaw Kaczynski kormány-pártjának felelőssége vitathatatlan a társadalom szélsőséges polarizálásában. Az Orbán-rendszer legnagyobb támogatójaként ismert, bevándorlásellenes, euroszkeptikus és populista üzenetekkel politizáló PiS az itthon is tapasztalható módon próbálja fenntartani hatalmát. A politikai ellenfelek ellehetetlenítése és az ellenzéki politikusok démonizálása bevett módszere lengyel kormánypártnak.
A kormányszócsővé és propagandacsatornává silányított lengyel közmédia még ezt a brutális merényletet is a kormány melletti pozitívumként mutatta be. Adamowicz emlékére szervezett csendes utcai megemlékezés idején hamis módon összevágott ellenzéki megszólalásokkal bizonygatta hogy az ellenzék felelőssége a politikai gyűlöletkeltés.
Bár Magyarországon még nem tartunk ott, hogy egy politikust a nyílt színen leszúrjanak, nem nehéz párhuzamot találni a lengyel-magyar politikai rendszer, a Kaczynski-Orbán módszerek között.
A teljes média uralom, a társadalom teljes megosztása és egymás ellen fordítása, a gazdasági szereplők függőségben tartása, a demokratikus intézményrendszerek felszámolása vagy kormány-irányítás alá vonása mellett számtalanul sorolhatnánk azokat a módszereket, mellyel a PiS és a Fidesz használ a saját hatalmának megtartására.
Magyarországon még „csak” verbálisan támadták az ellenzéki szereplőket, és próbálták őket ellehetetleníteni. Komolyabb támadásról ritkán szólnak a hírek. De kaptunk már ízelítőt az erőszakból is, elég csak arra gondolni, hogy a rendőrség tétlenséggel asszisztált országgyűlési képviselők elleni fizikai atrocitásához.
Nem vagyunk mi sem messze attól a ponttól, hogy egy átmosott agyú, zavarodott elméjű Fidesz hívő késsel támadjon egy ellenzéki aktivistára vagy ellenzéki politikusra.
Az Orbán féle ellenségkép kreálás, a belső társadalmi feszültségek szítása, a politikai ellenfelek hazugságokkal való démonizálása ide vezethet.
A propaganda-média befolyásoló ereje, a hírhamisítás egyre erősebb lesz, ugyanúgy mint Lengyelországban. Hiszen az ottani helyzethez hasonlóan az antidemokratikus kormánypárt kezd nálunk is teret veszteni a nagyvárosokban és az európai szemléletű fiatalok körében. Totalitárius hatalmát már csak a kevésbé informált vidéki választók körében tudja könnyen fenntartani.
Ezért a Fidesz – mint a PiS – rákényszerül arra, hogy egyre durvább retorikára váltson, egyre erősítse a politikai ellentéteket és még jobban kettéossza a társadalmat. És rákényszerül arra is, hogy a szélsőjobb szubkultúra felé nyisson, mert szüksége lesz a Jobbik szavazóira is.
Ez pedig egyenes út az erőszak felé. Egyenes út ahhoz, hogy egy politikus, egy aktivista vagy egy ellenzéki szavazó támadás áldozatává váljon.
(Szerző: Gáspár Zoltán, MSZP)