Jelenleg Karácsony Gergely (Párbeszéd) és Horváth Csaba (Magyar Szocialista Párt) közt folyik a főpolgármester-jelölti előválasztás, a két párt szervezésében. A Demokratikus Koalíció nem indított jelöltet, ők Karácsonyt támogatják, akinek sok elemző szerint borítékolható a győzelme.
Maga az előválasztás – mint folyamat – több demokratikus országban bevett szokás, hogy megtalálják a megfelelő jelöltet. Itthon még nem került alkalmazásra, de láthatóan van rá igény, ráadásul remek megoldást nyújt az összefogás/jelöltállítás problémáira. A választópolgár végre érzi, hogy a pártok nem a háta mögött döntenek, az összefogás-pártiak örülnek és a jelöltek is tisztában lesznek a saját támogatottsági arányukkal.
Az MSZP és a Párbeszéd a tízezres részvételi határt szabták meg önmaguknak, mint célt az újdonságnak számító előválasztási részvételnél. Most – 3 nappal a szavazás vége előtt – 30 ezer szavazatra taksálják a végső adatot. Tehát mondjuk azt, hogy a két párt megugrotta a kitűzött célt és a szavazók a vártnál jobban érdeklődnek az előválasztás iránt.
Lehet arról beszélni, hogy ez a részvételi kedv (állítólag) megegyezik az USA előválasztás arányával – ami azért egy teljesen más történet – de ez a mennyiség még mindig igen kevés embert jelent. Ha 30 000 ember vesz részt az előválasztáson, az nagyjából a budapesti választópolgárok 2,3%-át jelenti és az országgyűlési választások részvételi arányát tekintve is csak a választók 3,2%-át.
Sőt, beszédes adat, hogy az előválasztás még az MSZP-P-DK tengelyen mozgó választópolgároknak is csak körülbelül 9-10%-át mozgatta meg.
Cserébe viszont a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd elmondhatja, hogy a főpolgármester-jelölt személye nem egy titkos, zárt ajtók mögötti egyezkedés eredménye lett, hanem egy nyílt és átlátható versenyé. Kikérték a választók véleményét.
Míg jelen pillanatban ellenzéki oldalon mindenki a főpolgármester előválasztással – így az MSZP-vel és a Párbeszéddel – foglalkozik, az LMP görcsösen próbálja magára irányítani a figyelmet. Már szinte alig követhető, hogy Hadházy és Széll aznap éppen mi miatt akar ismételten bejutni az MTVA székházba. Pedig ez már sokak szerint lejárt lemez. És döcögősen halad az európai ügyészséghez való csatlakozás aláírásgyűjtésnek álcázott adatbázis építés is.
A Momentum ennél “okosabban” oldja meg. Inkább kisebb vagy helyi ügyekben szólal meg, mintegy „szintfenntartó” politizálást folytat.
De sem az LMP, sem pedig a Momentum nem mutat empátiát az előválasztással kapcsolatban. Pedig nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a budapesti előválasztásnak igazából akkor lenne még nagyobb értelme, ha az összes ellenzéki párt egy fordulóban mérettetné meg magát. Azonban az LMP és a Momentum elzárkózott ettől.
Az LMP beállása Puzsér Róbert egyéni ambíciói mögé inkább az ötlettelenségre utalnak, mint megfontolt politikai lépésre. Szerintem baj, ha egy párt nem tud saját soraiból egy népszerűségétől esélyes és/vagy egy városvezetésben jártas személyt kiállítani.
Azt sem vitatom, hogy kell a friss lendület a magyar politikába és nem ördögtől való, ha valaki szókimondó. Azonban – nem minősítve Puzsér személyét – az kicsit fura, hogy egy politikán kívüli személy rögtön azzal kezd, hogy hozzá igazodjon mindenki és mintegy ultimátumként rögzíti, hogy ő csak a második fordulóban hajlandó megmérettetni magát. De legyen így, megteheti.
Viszont vegyük tudomásul, hogy csak akkor van esély Tarlós legyőzésére, ha egyetlen jelölt indul, akinek van annyi támogatottsága, hogy meg is nyerje. Márpedig, ha az előválasztás második fordulóját a minimális részvétel miatt Puzsér megnyeri és ő indul Tarlós ellen, az MSZP, a Párbeszéd, a DK szavazói nagyrészt inkább távol maradnak a szavazástól, minthogy rá szavazzanak. Így az LMP tulajdonképpen a Fidesz szekerét tolja. És nem először.
Az öt évvel ezelőtti főpolgármester választáson – ha Tarlós Istvánnak csak egy kihívója van – mintegy 11 ezer szavazattal nyert volna az ellenzék.
Viszont az LMP, a Liberálisok és a Jobbik saját jelöltet állított, így elúszott a győzelem, Tarlós 77 125 szavazattal győzte le a MOMA jelöltjét, aki mögé az MSZP, a Párbeszéd és a Demokratikus Koalíció is beállt.
Érdekes adat még a 2014-es főpolgármester választás tekintetébe, hogy a fővárosban hagyományosan gyenge Jobbik mintegy másfél százalékkal (8 395 szavazattal) megverte a hagyományosan budapesti LMP-t.
Ha a 2018. áprilisi országgyűlési választásokat nézzük, akkor látható, hogy Budapesten az ellenzék nyert. A 18 darab választókerületből 12 mandátumot ellenzéki jelölt szerzett meg.
Az egyéni és a listás szavazatok összehasonlításából látszik, hogy a megosztott szavazás (egyéniben az esélyesebbre, de listán a saját pártra) bár felemás módon, de tulajdonképpen működött. Meglepő módon a legradikálisabb szavazók, a Jobbik szavazói teljesítették ezt a legprecízebben. Náluk abszolút látható, hogy az egyéni indulójuk jóval kevesebb szavazatot kapott, mint amennyit a párt listája. Az MSZP szavazóbázisa nem fogta teljesen a dolgot és listán is átszavazott, ha nem volt szocialista induló.
Az LMP viszont vélhetően a szavazóit arra biztatta, hogy ne érdekelje őket az esélyesebb ellenzéki jelölt. Az egyéni és a listás szavazatok közti különbség általában sokkal kisebb volt, mint mondjuk a Jobbik szavazóinál. Pedig Budapest összes választókerülete nyerhető lett volna teljes összefogás esetén, Jobbik nélkül is. Sokatmondó tény, hogy
MINDEGYIK választókerületben ellenzéki győzelem lett volna, ha az LMP, az Együtt és a Momentum beállnak az összefogásba:
Budapest 02 OEVK
Itt az MSZP-P-DK jelöltje 911 szavazattal kapott ki.
Az LMP jelöltje 3 384, a Momentumé 1 540 szavazatot kapott.
Budapest 03 OEVK
Itt az MSZP-P-DK jelöltje 1997 szavazattal kapott ki.
Az LMP jelöltje 3 787, a Momentumé 1 449 szavazatot kapott.
Budapest 04 OEVK
Itt az MSZP-P-DK jelöltje 2712 szavazattal kapott ki.
Az LMP jelöltje 5 848, a Momentumé 1 538 szavazatot kapott.
Budapest 06 OEVK
Itt az MSZP-P-DK jelöltje 3871 szavazattal kapott ki.
Az LMP jelöltje 2 585, a Momentumé 1 190, és itt az Együtt is próbálkozott, a jelöltjük 1 454 szavazatot kapott.
Budapest 13 OEVK
Itt az MSZP-P-DK és a Momentum jelöltje visszalépet az Együtt jelölt javára, aki 1083 szavazattal kapott ki.
Az LMP jelöltje 4048 szavazatot kapott.
Budapest 14 OEVK
Itt az MSZP-P-DK jelöltje 2272 szavazattal kapott ki.
Az LMP jelöltje 2826, a Momentumé 1608 szavazatot kapott.
Ezekből az adatokból világosan látszik, hogy az ellenzék által elvesztett 6 választókerületből:
Szerintem ebből mindenki le tudja vonni a megfelelő konzekvenciát.
A két párt látványosan kimarad a főpolgármester előválasztásból, illetve helyi szinten is többnyire elzárkóznak az egyeztetésektől. Gyakorlatilag egyáltalán nem tárgyalnak az egyéni jelöltek és a polgármester jelöltek összefogásban vagy koordinált módon való indításáról.
Ennek oka pedig az, hogy mindkét párt megpróbálja a saját pecsenyéjét az optimális helyre tolni a grillrácson.
Kivárják az EP választás májusi eredményét.
Az EP választáson ugyanis hagyományosan a kisebb/újabb pártok mindig jobban szerepelnek, mint a „régebbi” pártok. Tehát, ha az EP választáson nem lesz ellenzéki közös lista – és erre elég nagy az esély – statisztikailag az fog kijönni, hogy az LMP és a Momentum támogatottsága nagyobb, mint mondjuk az MSZP-P és a DK támogatottsága. És bár ez nem valós támogatottsági arány, lehet majd erre hivatkozni.
Ha minkét párt a saját érdekeit nézi csak – és miért ne tenne így? – akkor erőből akarják majd áttolni saját jelöltjeiket:
A főpolgármester személye körüli egyeztetéseknél, illetve helyi szinten, az egyéni indulók és polgármesterek személye körüli tárgyalásoknál bátran tudnak majd az EP választás jó eredményeire hivatkozni. Többet követelhetnek majd mint ami a pártjuk tényleges, valós támogatottsága után járna nekik.
Ez történt 2014-ben is például Budapest V. kerületben:
Az Együtt remek EP választási szereplése okán Juhász Péter kvázi kizsarolta a polgármesteri indulást és tartalékba a biztos bejutó listás helyet magának. A választáson aztán mind ő (mint polgármester jelölt), mind pedig az Együtt egyéni jelöltjei csúnyán elbuktak. De Juhász beülhetett a testületbe az MSZP, a Párbeszéd és a DK szavazóinak jóvoltából. És bár azóta nem is jegyzik sem őt, sem pedig pártját a magyar politikában, akkor el tudta venni a lehetőséget más párt jelöltjétől és szét tudta zilálni a helyi összefogást.
Visszatérve a jelenre. Az LMP és a Momentum vélhetően tehát azért húzza-halasztja nyárig a főpolgármester jelölt kérdést és az önkormányzati választások körüli helyi megállapodásokat, mert ők az EU választás eredményeit tekintik majd mérvadónak.
Mondhatjuk azt, hogy a most zajló társadalmi változásoknak az LMP és a Momentum az egyik mozgatórugói – és ez fog majd tükröződni az EP választás eredményeiben – de a fent levezetett adatok alapján ezen pártok önálló indulása vagy a saját jelöltek indítása csak a saját pozíciójuknak növelésére jó.
A nyáron megrendezendő főpolgármester előválasztás vélhetően érdektelenségbe fullad majd, kevesen mennek majd el szavazni. Másrészt bonyolítja és egészen későre tolja majd a helyi megállapodásokat, amiből a választópolgár megint csak azt látja majd, hogy „ezek képtelenek az összefogásra”.
Reméljük azonban, hogy minkét pártnál tudnak számolni. Ha az LMP és a Momentum kimarad az összefogásból, egyéniben szinte biztos nem nyernek, nem kapnak elég töredékszavazatot a listás bejutásra, viszont a Fidesznek adják a győzelmet. Ha beszállnak az összefogásba, egy-egy listás testületi helyet akár még elcsíphetnek.
Mit lehet tenni, hogy mégis legyen összefogás helyi szinten? Következő írásomban körül járom az összefogás mikéntjét és az ellenzéki esélyek növelésének módjait.
Szerző: Tóth Péter